2017. augusztus 1., kedd

Első rész

Sziasztok!
A napokban olvastam egy blogot. Vagyis. tegnap este, kiolvastam az 'egészet'. Egy hölgyemény fordította, de abbahagyta egy idő után, viszont nagyon megtetszett a sztorija. Természetesen nem fogom lemásolni a blogot, hanem pár elemet kiveszek belőle, a többi pedig az én fantáziám lesz.
Képtalálat a következőre: „kylie jenner gif”
Elena szemszöge
- Elena! - keltett fel az álmomból egy rikácsoló hang. - Elena! - ismételte újra, s azzal a lendülettel kinyitotta a szoba ajtómat. - Kicsim!
- Mi van anyám.. - böktem oda neki tiszteletlenül.
- Tessék?! - háborodott fel.
- A tegnapi veszekedésünk után semmi kedvem sincs hozzád. 
- Elena Brown, a hétszentségedet, most kelj fel, és gyere reggelizni! - emelte fel a hangját, és célba vette az étkezőt vagy a konyhát, vagy nem tudom mit. - Ha 2 perc múlva nem leszel az asztalnál, akkor én rángatlak le. - kiabálta vissza. Ám az volt a helyzet, hogy engem egy cseppet sem érdekelt, felálltam, az ajtót kulcsra zártam, és visszafeküdtem a pihe-puha ágyikómba, és mint általában, a telefonom nézegetésével kezdtem a reggelt. 

"Szia Lena, képzeld, azt csiripelik a madarak, hogy valaki Miamiba jön" - fogadott ez az üzenet, melyet a barátnőm írt, Kate. 
"Azta kurvaaa, az nem leheeet. És mégis ki?" - reagáltam, természetesen az üzenet hidegen hagyott. 
"Martin Garrix!!!!! Látták felszállni egy Miamiba tartó gépre, gondolom nyaralni jön és ahhhw" 
"Az meg ki a fene? És ez miért is érdekel engem?" - továbbra sem izgatott a dolog.
"Ugyan Lena, ne legyél már ilyen. Ő a világ legtökéletesebb pasija, és DJ."

Őszintén leszartam, amit a barátnőm írt. Reagálás nélkül szaladtam le az étkezőbe, anyám egy szúrós pillantás kíséretében vette mind ezt tudomásul. A reggeli szokás szerint rántotta volt. Mindig ez van, már undorodom tőle. Pár falatot leerőltettem a torkomon, majd fogtam a kávémat, és kiültem a teraszra, egy szál cigarettával a kezemben. 
- Le kéne szoknod! - ült mellém apa, aki szintén rágyújtott. 
- Bagoly mondja.. - feleltem egyhangúan, miközben kifújtam a füstöt. 
- Én 43 éves vagyok, te pedig 20.
- Oké.
- Figyelj Lena, én csak jót szeretnék neked. Most nem a cigire gondolok, hanem mindenre. Azt hiszed, hogy ellened van a világ, közben pedig.. 
- Közben pedig neeeem.. tudom apa, ezt minden második nap elmondod nekem, de lesza..vagyis, nem érdekel - vágtam közbe, miközben megforgattam a szemeimet. 
9 óra volt, jobb érzés volt szürcsölgetni a kávémat, és nyugodtan cigarettázni, ahelyett, hogy Őt kellett volna hallgatnom. A nap csak úgy sugárzott, kedvem lett volna elmenni valahova, de úgy sem engedtek volna el, mert túl sok esélyt "csesztem el" eddig. Ilyen az, ha nem érdekled a szüleidet.
- Akkor a lényegre térek! - mondta hirtelen, a válaszom egy gúnyos mosoly volt. - Emlékszel még anyád legjobb barátnőjére?
- Jaa, az a holland szőke, nem? 
- De. Neki van egy fia.
- Azta, neked meg egy lányod.. - nyomtam el a cigarettámat. 
- A fia egy dj. Esther arra kért meg, ugyebár anyád barátnője, hogy pár hónapra fogadjuk be, és próbáljuk megnevelni. 
- Mivan? Miért mi? Meg mégis ki ez a gyerek? - értetlenkedtem. 
- Martin - mondta, s összeállt a kép, erről írt nekem Kate reggel, jó isten.. - Martin Garrix, híresnek mondanám. 
- Nem értem, mit jelent, hogy megnevelni? - kérdeztem, de közben az anyám virágoskertjét bámultam, ami talán fontosabb, mint én. Mindig elmondja, hogy az első virágot a születésemkor ültette, és hogy mennyire fontos neki az a kert, azzal legalább nem tud veszekedni, bár kitudja..
- Amit veled sem lehet csinálni, de ő nálad sokkal durvább. Röviden alkohol problémák, cigi..füves cigi és társai.
- Oszt legalább jól néz ki? - húztam apa agyát. 
- Majd meglátod.
- O a fene, pedig aludtam volna vele - öltöttem ki a nyelvemet, viszont apa halál nyugodt volt. - Mi van, nem is baszod fel az agyadat? 
- Nem. Úgy se bírna ki téged. 
- Kösz.. - mondtam, s egy újabb cigiért nyúltam. 
- Nincsmit. Amúgy, 2 óra és itt lesz, szóval, addig kezeltesd magad - mosolygott, ő  nyert. 
- Baszd meg! - dobtam el a cigarettámat az udvar közepére, s azzal felszaladtam a szobámba. 
Ki a faszom ez a srác? És mi az, hogy meg kell nevelni? Nem értem. Remélem, hogy valami bunkó fasz lesz, és élvezet lesz vele élni. Nem kicsit baszott fel, hogy meg sem kérdeztek, de ugyan, mit ér az én szavam itt? Semmit.

Martin szemszöge
- Szeretlek! - ölelt át Esther, vagyis anya.. - Hiányozni fogsz! 
- Te se..
- Martijn..
- Baszki, meg sem kérdezel, összecsomagolsz és lepattintasz - dühödtem fel. Tegnap este arra jöttem haza, ebbe a kótlába, hogy a bőröndöm a nappaliban áll. Közölték velem, hogy anyám egyik barátnőjéhez fogok költözni egy időre, ahol talán megnevelnek. Abba beleegyeztem, hogy a szenvedélyemet szüneteltetem egy időre, de viszont abba, hogy máshova költözzek kurvára nem. Egész este kiabáltam, és olyan szavakat vágtam a szüleimhez, amik nem a legszebbek, de megérdemelték. Idióták, egyszerűen utálom őket. Nem szeretnek, csak szeretik álcázni. 
- Itt a taxi! - mondta anyám, könnyes szemekkel. 
- Anya, apa - néztem rájuk - kösz a nagy semmit! - azzal kiléptem az ajtón, és a taxi fele vettem az irányt. Ha itt nem engednek inni, majd ott fogok. nem gondolták át kétszer.

Elena szemszöge

- Uuuu, itt a taxi! - hallottam anyám hangját. Persze, nekem sosem hívtak taxit. Hidegen hagyott, hogy megjött a taxi, oly annyira, mint ahogy az ajtó csapódás is. 
- ELENAAAA - apám a lényegre tért. Futnom kellett volna le? Nem. - Gyere le, de gyorsan! - szigorúvá vált a hangja. 
- És minek? - tudtam, hogy valószínűleg az a Garrix gyerek jött meg, de nem érdekelt. 
- Tudod te..
Oké, akkor most mutatom a jó formámat. Lesétálok, üdvözlöm és utána lelépek. Csakhogy neki ne legyen olyan kellemetlen itt lennie, ha már muszáj. De ez miért is érdekel engem, hogy neki ne legyen kellemetlen? Stop Lena. Ne érdekeljen, hogy mit érez.
A lépcső tetejéről megpillantottam egy tiszta feketében lévő srácot. Ő az. Anyám beszélt neki, de ahogy láttam leszarta, nézelődött ide-oda. Amikor a tekintete eljutott hozzám, akkor végig mért, majd mintha nem érdekeltem volna elfordult. 
- Ő itt a lányom, Elena! - mosolygott büszkén, s közben rám mutatott. Én biccentettem egyet a fiú felé.
Kínos csend következett. Most mi a faszom legyen? 
- Martin vagyok - sóhajtott, én erre felkaptam a tekintetemet. Komolyan? Ilyen nehezére esett köszönni? 
- Lena, mutasd meg neki a vendég szobát! - adta ki az utasítást apa. 
- Te nem tudod? - kérdeztem vissza flegmán. 
- Nem, indulj meg most! 
Sóhajtottam, és biccentettem a fiú felé, hogy jöjjön. 3 méteres távban követett, s közben a bőröndjét húzta maga mögött. 
- Ez a szobád - nyitottam ki a hatalmas vendégszoba ajtaját. Vaj színű falak, sötétbarna bútorok, egy hatalmas franciaágy, és egy régi TV. Nem néztem rá a fiúra, de a szemem sarkából láttam, ahogy körbe nézett. Kínos csend. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy egy bunkó vagyok, viszont azt sem, hogy majd ugrálni fogok az Ő kényelméért - Ha kell valami, akkor kopogj, melletted van a szob..
- Menj ki - vágott közbe. Én pedig ledöbbentem. 
- Parancsolsz?! - felidegesített, hát mi a faszt képzel magáról ez a kis ... ? 
- Menj ki.. - sóhajtott fel körülbelül 10 másodperccel később. 
Becsaptam az ajtót, és kimentem. Csak úgy forrtak bennem az indulatok. Idejön, egy vad idegen, és azt hiszi, hogy majd ő itt parancsolgat, hogyne. 
A szobámba érve egyből a teraszra szaladtam, ahol rágyújtottam, s közben szidtam magamban a gyereket. Azért imádkoztam, hogy meg ne lássam. Közös a terasz a vendégszobáéval. 
3 szál cigi után lenyugodtam, s befeküdtem az ágyba. A telefonomat kezdtem el nyomkodni. 

"El sem hiszed, hogy ki van itt" - írtam Katenek. 
" Csak nem Martin Garrix? XD" - kérdezte ironikusan.
"Hát, a poénod most besült, mert de.."
"MIVAAAAN"
"De Kate, senkisen se mond! Tartsd a szádat kérlek.."

Elmeséltem mindent neki. Persze, le se szarta, hogy a barátnőjével, hogy is viselkedett. Felhívott, és kérlelt, hogy had jöjjön át. Én közöltem vele, hogy inkább a barátjához menjen át, és ne nyálazzon Martinra, mert elküldené a picsába. Végül felfogta, és egyetértett velem, de a lelkemre kötötte, hogy valamelyik nap be kell mutatnom a srácnak. 

*
Aludtam, amikor felriadtam egy hatalmas puffanásra. Kiszaladtam a szobámból, és megláttam, ahogy Martin éppen anyám egyik csodaszép - igazából iszonyatosan csúnya - vázáját próbálja összeszedni a földről. Mikor kimentem hátra nézett. Nem mondott semmit. Gúnyos vigyorra húztam a számat, és halkan suttogtam, hogy "balfasz". 
Erre már volt válasza. 
- Takarodj..
- Na idefigyelj baszd meg, úgy beszélj velem, hogy én lakom itt, és azért, mert te idejössz pár hónapra rohadtul nem leszel itt senki! - kezdtem el kiabálni. 
- Én lennék a legboldogabb, ha elmehetnék ebből a putriból - állt fel ott hagyva a vázát, és a szobája felé vette az irányt. 

*
- Elena, menj el bevásárolni! - mondta anya, úgy huszadszorra. Elmeséltem neki, hogy mit csinált Martin, de mintha nem is érdekelte volna. Persze, ha én csináltam volna már kaptam a szidást. Csak a szokásos. Elena mindig rossz, a többiek mindig jók. 
- És vidd Martint is! - mondta apa.
- Na azt már nem!
- Idefigyelj, most jött ide, és semmi szüksége sincs arra, hogy ellenségeskedj vele! Elviszed, vagy különben lemondhatsz a hétvégi bulikádról. - fenyegetett meg. Hétvégén az egyik haverom bulijába megyek, nagy nehezen megengedték erre jön ez. 
Elindultam az emelet felé, ismét Ők nyertek. Martin reakciója csak a szokásos lesz.. Nem értem, hogy miért kell elvinnem. 
Az ajtaja elé érve mély levegőt vettem, s kopogtam. Nem érkezett válasz. Ismét kopogtam. Megint semmi. Meguntam és benyitottam. Mr. Flegma az ágyon feküdt egy szál törülközőben. Akaratlanul, de megakadt rajta a szemem. Rám nézett, és észre vette, hogy nézem, úgy el vörösödtem, mint annak a rendje. 
- Taka.. - vágta oda flegmán. 
- Anyámék azt akarták, hogy elvigyelek magammal a boltba. Ne mondj semmit, csak öltözz fel. Ha akarsz, ha nem, akkor is jössz. Szóval öltözz fel, légyszíves.. - mondtam neki gúnyosan. 
- Miért, nem tetszik a látvány? Amúgy hagyj, nem megyek.. - mosolyodott el, persze ez is egy gúnyos mosoly volt. 

Martin szemszöge
Épp Instagramoztam, amikor bejött ez a leány, hogy menjek el vele vásárolni. Persze, biztos voltam benne, hogy vele sehova se megyek, de végüls leesett, hogy ha elmegyek vele, akkor letudok lépni egy kocsmába, vagy bárba. 
- Fasz - mondta, és indult kifele, de utána mentem, és visszahúztam. Meglepődött. 
- 5 perc, és lent vagyok. 
Mondtam, s beakartam csukni az ajtót, de a lábával megakadályozta. 
- És öltözz fel, mert nem vagy olyan jó faszi drágám.
- De neked azért tetszik - mondtam önelégült vigyorral, és rácsaptam az ajtót. Hülye picsa, mi a faszt hisz?  Abban reménykedem, hogy letudok mellőle lépni, és kitudok maradni éjszakára. Kurvára kell már egy cigi, meg pia, meg valami nő is jó lenne. Remélem, hogy megutálnak, és kiteszik szűrömet. Azt nem értem, hogy 20 évesen mi a faszért kellett idejönnöm? Saját életem. De faszom. A lényeg, hogy a Lena, vagy ki a halál nem fog rám figyelni, bár akkor sem tehethe semmit. 






6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Elolvastam a bejegyzést, szóval gondoltam, kommentelek egyet :D Kérlek, ne sértődj meg, nem akarlak megbántani, csak fontosnak érzem, hogy elmondjam az észrevételeimet.
    Kezdjük a pozitívval. Jól írsz, nincsenek se helyesírási, de elgépelési hibáid, viszont van pár dolog, amire figyelned kellene. Nyilván mindenki merút valahonnan ihletet, de én a helyedben nem írnám ki, hogy egy másik lány történetéből vettem az ötleteket. Ez rossz fényt vethet rád, emellett az emberek azt gondolhatják, hogy nincsenek egyedi gondolataid a sztorival kapcdolatban. Szóval, ha ez még így is van, jobb eltitkolni, mert nagy balhé lehet belőle...
    Maga az alapsztori jó, bár engem kicsit emlékeztet a Vonzás szabályaira, de hát, mint már mondtam, valahonnan kell ihletet meríteni. Viszont ez az utálom a szüleimet izé, nekem nagyon fura. Oké, sok kamasz lázad, de szten 20 évesen a legtöbben már kinőnek ebből, és amúgy is csak nagyon-nagyon vészes esetben gondolják, hogy a szüleik nem szeretik őket. Egy vita után, vagy ha pl nem engedik el őket valahova, akkor oké, de így a nagy semmiből kicsit fura. Bár Martin részéről ez érthető, Lenáéról nem. Nekem az is fura volt, hogy a lány nem ismeri Garrixot, mert oké, ha nem hallgatja a számait, de azért hallani már mindenki hallott róla. Ha máshol nem, a neten belefuthatotz volna a nevébe.
    A másik. Káromkodás. Minden második bekezdésben. Ezt felejtsd el! A szereplők ettől nem fognak keményebbnek tűnni, sokkal inkább lesz erőltetett hatása a dolognak. Persze, itt-ott megállja a helyét, de azért ne ez tegye ki a szöveg egyharmadát.
    Nekem az is fura, hogy Martint, a világhírű DJ-t a szülei elküldik "megjavulni". Mi van? Most komolyan, ő koncertezik, turnéról turnéra jár, ez nem így megy. Illetve, ami még szemet szúrt, hogy túl sok minden történik egy fejezetben, és emiatt kicsit követhetetlen az egész. Ha ezeket a dolgokat jobban kifejtenéd, hosszabb részeket kapnál, és egyúttal meglenne több fejezet is. Pl szeruntem ezt legalább egy két-három fejezetre szét lehetne szedni. Ó, és egy fejezetet csak egy szemszögből írj! Ez így kicsit össze-vissza, tekintve, hogy Martin feleannyit szerepel, mint Lena.
    Még annyit tanácsolhatnék, hogy hagyatkozz jobban a fantáiádra! Találj ki új dolgokat, vigyél bele csavarokat, és ha eszedbe jut valami, előtte gondold át, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a való életben is megtörténik az adott esemény.
    Remélem, nem bántottalak meg, nem az volt a célom. Sok sikert a továbbiakban!
    Maja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy mindezt leírtad :) Amin tudok, azon próbálok változtatni. És egyet szeretnék hozzá tenni, hogy a sztoriban nem annyira ismert Martin, mint a mi világunkban. Sőt.. :)

      Törlés
  2. Szia!
    Olvastam egy blogos csoportban a bejegyzésed és ide kavarodtam én is, akárcsak az előttem szól! :D
    Én lassan 10 éve kezdtem írni és mindig örültem egy-egy jó célt szolgáló kommentnek, szóval gondoltam, én is hagyok itt neked.
    Egyet értek nagyon sok mindenben az előttem szólóval. Jól írsz tényleg! Helyesírásod is tökéletes.
    A történetben van egy picike hihetetlenség és van egy kicsi valóság, ebből még akár egy nagyon szuper történet is kisülhet, remélem így lesz!
    Egy pár negatívnak mondható dolgot én is megemlítenék, de biztos vagyok benne, hogy javítani tudsz ezen!
    Nekem feltűntek ezek a hirtelen szemszög váltások. Szerintem egy részben 1 szemszög simán elég, maximum 2. Ha az érzelmekre ráhelyezed a hangsúlyt egy-egy egyénnél, akkor nyert ügyed van, mert az ember sokkal jobban áttudja érezni, amit a szereplő.
    A káromkodásról elmondta a véleményemet az előttem szóló. Nekem is az, ami ellenszenvesnek tűnt.
    Összességében jó lesz ez a történet én szerintem! Mindenképp kíváncsi leszek a folytatásra és egyáltalán nem szántam ezt sértésnek! Építő jellegű kritikának szántam, mert szerintem ügyes vagy!
    Sok sikert!
    Nessz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Próbálok javítgatni majd :) És nem vettem sértésnek. Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet! :)

      Törlés
  3. Szia!
    Összeségében tetszik a blog, de vannak apró hibák, amik miatt nem olvasnám tovább.
    Először is a forma: sokizárt! sorkizárt! sorkizárt! – ne használj balra zárt formát, mert nem szép.
    A párbeszédeknél, pedig nem kell mindig pontot rakni, de itt jobban el van magyarázva, ajánlom, hogy olvasd el: https://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=81823&i=1.
    Nekem a történet enyhén szólva hitetlen, és erőltetett. Tudom hogy ez egy ff, ahol bármi megtörténhet, de valahogy ez nekem így nem tetszik.
    A főszereplő (Elena), pedig egyenesen irritál. Bocs, tényleg. Remélem a későbbi fejezetekben kicsit megembereli magát, mert most egy nem túl szimpatikus személy. Ahogy másokkal beszél... Persze nem tökéletes karaktert kell hozni, akinek nincsen jellem hibája :D azok szerintem is unalmasak. A folyamatos káromkodás sem jön be nekem annyira...ezt komolyan hagyd el.
    Amúgy jól fogalmazól, ezzel nincs is semmi problémám.
    Ha osztályoznom kéne, 5/3.9 (bocsi, de nem tudom megadni a 4-t)
    Remélem nem haragszol meg a szavaim miatt, további sok sikert az íráshoz!

    VálaszTörlés

Negyedik rész

Elena szemszöge Ordítani tudtam volna. A félelem, hogy megtudják anyáék, hogy Martin tegnap holt részegen ki tudja, hogy miket csinált egy ...