2017. augusztus 2., szerda

Második rész

Szereplők, rövid leírással

Elena szemszöge:
Képtalálat a következőre: „martin garrix pinterest”Nagy meglepetésemre Martin igent mondott - hozzá teszem, hogy másodszorra. Az 5 percből negyed óra lett, és én csak vártam, és vártam, és vártam...és egyszer csak megjelent.
- Fázol? - néztem rá értetlenül. Kint körülbelül 25 fok volt, ő pedig előttem állt pulóverben és hosszú nadrágban.
Nem válaszolt. A hűtőhöz sietett, és kivett egy üveg kólát. Kortyolgatta, s közben a telefonját nyomkodta. Nem számított neki, hogy körülbelül húsz perce várat.
Úgy döntöttem, hogy kimegyek, rágyújtani. Amikor elindultam a terasz felé éreztem a tekintetét. Valószínűleg nem értette, hogy hova megyek. Leültem, s meggyújtottam a cigarettámat. Mikor a felénél jártam megjelent mögöttem egy árnyék. Martin volt. Leült és nézett, én pedig értetlenül bámultam rá.
- Mivan? - kérdeztem.
- Adsz egy szálat? - felelte gyorsan, mintha csak arra várt volna, hogy megszólaljak.
- Nem - feleltem ridegen. Azok után, ahogy viselkedett velem, azt hiszi, hogy adok neki? Szép egy gyermek, mondhatom. - Menjünk - biccentettem az autó felé.
Nem tetszett neki, hogy nem kapott cigit. De könyörgöm, megérdemli. Kezdtem megnyugodni, hogy ezek után biztos itthon marad, de nem, jött velem..
Beszálltunk az autóba és elindultunk. Szörnyen unalmasan telt az út, ezért úgy gondoltam, hogy bekapcsolom a rádiót. Valami Dimitri Vegas ment, be kell vallanom, tetszett. Ha egyedül lettem volna, még 'táncoltam' is volna hozzá, de Martin lenéző szavaira valamiért nem voltam kíváncsi.
- Jóba vagyok velük - mondta. Én pedig értetlenül néztem rá.
- A barátaidra gondolsz a hátsó ülésen, vagy mi?
- Haha. Akik előbb voltak a rádióban, azokra.
- Hogy megjött a hangod.. - mondtam, a témától eltérve.
- Neked eddig is volt, sajnos.. - válaszolt. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem küldöm el a fenébe, de szívem szerint azt tettem volna. Az is baja, hogy próbáltam vele beszélgetni. A baráti körömben megszokott, hogy piszkáljuk egymást. De amit Ő csinál az nem piszkálódás, hanem inkább lenézés.
Körülbelül este 8 lehetett, amikor megérkeztünk a bevásárlóközponthoz.
- 1 óránk van, szóval igyekezz.. - mondtam Martinnak, aki alig óhajtott kiszállni az autóból.
A bejárat felé vettük az irányt. Azt vettem észre, hogy szorosan követ a fiú. Meglepődtem. Fél. hogy elveszik? Körülbelül fél órája vásároltam, amikor megfogta valaki hátulról a kezem, na vajon ki?
- Te Lena, nincs itt valami pia, vagy cigi? - kérdezte.
- De van, de úgy sem adják ki - néztem rá -, meg úgy hallottam, hogy neked amúgy sem kell.
- Ne csináld már baszki.. - suttogta.
- Édeském, mit vársz? Kőbunkó vagy velem. Ha normális lennél, azt mondanám, hogy megkérek valakit, hogy vegyen két üveg bort, és megiszogatnám veled, de..
- Nem veled innám, jézus - vágott közbe, undorral a képén. Azt hittem, hogy hozzávágok valamit. Őszintén rosszul esett. Mintha egy kutya lettem volna, úgy beszélt velem. Az eset után nem sokkal a kasszához siettem, szem elől veszítettem Martint, de nem aggódtam miatta. Miután végeztem kimentem, az autó felé vettem az irányt. Nem volt ott. Körül néztem a parkolóban, de semmi. A boltba be sem tudtam menni, mert bezárt, de a jelek szerint ott sem volt. Bepánikoltam. Anyámék megfognak ölni. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Szerencsétlenül álltam az autóm mellett. Nem tudtam a számát, anyáékat nem akartam hívni..tanácstalan voltam. Két cigi után arra jutottam, hogy felhívom Katet.
- Na mizuu - szólt bele a telefonba.
- Kurva nagy gáz van..
- Na, mi történt?! - a vidámságából kétségbeesés lett.
- Eljöttünk bevásárolni, a képzeletbeli pasiddal, és eltűnt.
- Na fasza. Megnézted az autónál? - kérdezte, én pedig vágtam egy bizonyos fejet. Nem lehet ennyire hülye.
- Nem mellette állok amúgy - feleltem.
- Nem mondott semmit?
- Hát.. Ooo, bakker. Piát akart venni - esett le.
- Akkor egyértelmű, valamelyik bárban van. Te figyelj, elmenjek veled?
- Ki mondta, hogy körbejárom?
- Aggódsz érte teee - gúnyolódott. De cseppet sem volt igaza. Nem érte, hanem magamért aggódtam.
- Ha az első két helyen nem találom meg akkor hívlak - mondtam, s kinyomtam a telefont.
Feltérképeztem a várost, a pláza közelében 2 bár van. El is indultam, kocsival két perc sem volt az út. A bejáratnál lehettem, amikor megláttam egy ismerős arcot. A kidobó az egyik volt évfolyamtársam volt.
- Mike - mosolyodtam el. A fiú rám nézett, és felcsillant a szeme.
- Hello Lena! Mi újság? - érdeklődött - Szombaton buli?
- Lesz ám! Olyan bajban vagyok, hogy Martin Garrix.. - mondtam.
- Bent van - mosolyodott el.
- Komolyan? Helloooo, te beengedted?
- Hát, Martin Garrix - mosolygott. Megnyugodtam, hogy őszinte legyek. Végre hazatudok menni ezzel az ostobával.
- Had menjek be érte - kérleltem.
- Nyugodtan. Új pasi? - húzogatta a szemöldökét. Egy bandába tartoztunk a suliba, és szinte mindent tudott rólam.
- Bebaszna.. Egy bunkó a gyerek, de szombaton majd mesélek - feleltem, s beléptem az ajtón.Egyből megcsapott a piaszag. Úristen, amikor minden este kiültünk, és ittunk, csak ittunk, na meg cigiztünk. Jó is volt. A tekintetemmel kerestem Martint, de nem találtam. A pulthoz akartam menni, megkérdezni a lányt, hogy látta e, de ekkor valaki elkapott hátulról.
- Hello cica - szólalt meg, én pedig majdnem arcon okádtam, annyira bűzlött a piától.
- Te nem vagy normális.. - néztem a fiúra. Martin volt az - Túlságosan is nagy szerencséd van, hogy megtaláltalak az első bárban, különben hazamentem volna! - nem érdekelte, amit mondtam, csak taperászni akart, annak ellenére, hogy folyamatosan lőködtem hátra.
- Akkor menjünk, és csináljunk valamit - fantasztikus. Elüvöltötte magát, a közelben lévő emberek tekintete mind felénk szegeződött.
- Te ostoba! Fél óra alatt totál részegre ittad magad, és mit akarsz te? Bottal se piszkálnálak - förmedtem rá. Hazudtam. Túlzás volt, hogy bottal sem piszkálnám, de túl sokat képzelt magáról, ismét.
- Maradjunk még - döntött neki a falnak. Meglepedten fogadtam, részegen nem irtózik tőlem. Bevallom, tetszett az ötlet, hogy maradjunk, kedvem volt inni és táncolni, de ha maradtam volna, és leittam volna magam, akkor ki tudja, hogy milyen világ lett volna.
- Indulunk! - szegeztem le, majd megfogtam az alkarját és próbáltam vezetni, de hiába.
- Na figyelj cicám, nem vagy senkim, rohadtul nem fogsz nekem parancsolni, szóval takarodj - mondta flegmán - Elegem van, ne kezelj úgy, mint egy gyereket. Én rohadtul nem akartam idejönni, 20 éves vagyok, nem is értem, hogy mi ez a hülye ötlet, hogy változzak meg.. Nem 15 éves vagyok.. Azt sem értem, hogy miért pont ide kellett jönnöm.. Meg sem kérdezték, hogy akarom e..
- Na mivan, ahhoz nem vagy részeg, hogy ezeket kimond, de...
- De felőlem szexelhetünk is, úgyis kényelmesnek tűnik az autód.. - mosolygott önelégültem. Nem volt teljesen részeg, de az ital beszélt belőle. Annyira megalázott, hogy dühömben lekevertem neki egy pofont. Kiszaladtam a bárból, és beültem az autómba. Kényelmes? Hát majd nem lesz az, ha a fején hajtok át vele. Vártam pár percet. Meg kellett nyugodnom. A szívem mélyén érdekelt, hogy mi lesz vele. Arra számítottam, hogy utánam jön, betudom tuszkolni az autóba, és hazatudunk menni, de nem, maradt. Sajnáltam.. Ha tényleg nem beszélték meg vele, akkor vajon mi kavaroghat a fejében? Hogy nem szeretik? Hogy senkije sincs? Ugyan Lena, ezek neked szoktak a fejedben járni.. Kezdtem érteni a viselkedését, de velem akkor se legyen ilyen.
*
Másnap 10 órakor keltem. Nehezen tudtam elaludni, de végül sikerült. Nem akartam kikelni az ágyból, de eszembe jutott Martin. Mi van, ha anyáék már megásták a síromat?
Nem tétlenkedtem, magamra kaptam valamit, és mint villám betörtem a szobájába, sehol senki. Te jézus isten. Úgy voltam vele, hogy szólok anyáéknak. Lesz, ami lesz. Megfordultam, ám egy csupasz felsőtestbe ütköztem. Na jó, lehet jobb lett volna, ha tényleg eltűnik.. Ő volt.
- Kimehetsz - mondta, majd lefeküdt az ágyra, ismét egy szál törülközőben. Elöntött a düh. Ismét. Elegem volt, mit képzel magáról? Tegnap este utána mentem, megalázott és erre ez is.
- Te idióta, tegnap utánad mentem, nem zavar?
- He? - nézett értetlenül. Mindent értek, semmire sem emlékszik. Gyönyörű, ennyire leinni magát. Hello Lena, te nem voltál így? Amikor szinte minden héten kimaradtál egy-egy éjszakára? 
- Tudod mit, hagyjuk egymást békén - mondtam neki, azzal a 'beletőrödöm, hogy egy bunkó fasz vagy" hangsúllyal. Az ajtót becsapva a konyhát vettem célba. Anyámék nem voltak otthon, így egyedül ültem ki a teraszra, szokás szerint egy cigaretta és egy kávé társaságában. Nem volt jó kedvem. Rosszul esett, ami történt. Kezdett bennem tudatosulni, hogy miért is küldték el Martint. Nekem is volt egy bizonyos 'múltam', amire nem voltam büszke, sőt.. De könyörgöm, én megváltoztam. Ő pedig nem akart, még egy ici-picit sem. Arra jó lettem volna neki, hogy részegen megdugjon, de másra nem. Úgy viselkedett velem, mint a kutyájával.. Nem tud úgy beszélni az emberekkel, hogy ne sértse Őket vérig. Anyámékkal nem is beszélt, maximum pár szót. Senkije sincs itt. Pedig, ha normális lett volna, akkor talán még jóba is lehettünk volna, hiába nem akartam, hogy nálunk maradjon. Bár jobb lett volna, ha hazamegy.




Nem tudtam tovább várni a második résszel, remélem tetszett!

4 megjegyzés:

  1. szia! csak most találtam rá a blogodra de eddig nagyon tetszik a sztori és nagyon imádom alig várom kövi részt
    csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm szépen! :) Valoszinuleg holnap teszem fel a kovetkezo reszt, de azt is meglehet, hogy ma éjjel:)

      Törlés

Negyedik rész

Elena szemszöge Ordítani tudtam volna. A félelem, hogy megtudják anyáék, hogy Martin tegnap holt részegen ki tudja, hogy miket csinált egy ...