2017. augusztus 6., vasárnap

Harmadik rész

Martin szemszöge
Kapcsolódó kép
Reggel valami eszméletlen nagy fejfájásra ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Végül rájöttem.. Semmire sem emlékszem, az utolsó emlékem az, hogy bementem egy bárba, miután ott hagytam a mit sem sejtő Lenát a boltban. Étvágyam nem volt, így nem is reggeliztem, inkább elmentem fürdeni. Bűzlöttem a piától. Körülbelül tíz percet álltam a zuhany alatt, majd kijöttem. Lena ott állt a szobám ajtajában. "Nem is néz ki olyan rosszul", mosolyodtam el, majd megálltam mögötte, amikor Ő hirtelen hátra fordult. Közöltem vele, hogy távozhat. Erre Ő letámadott, hogy utánam jött tegnap este, viszont én ezek után sem emlékeztem neki. Kimutatta nem tetszését, és elszaladt. Utánam jött volna? Mégis miért? És vajon mit mondhattam neki? Hm, mindegy.
A telefonomra pillantva megláttam egy üzenetet: "Szia szivi, ma egy tali?". Mi a fasz? - gondoltam magamban. Ki ez, és honnan tudja a számom? Az üzenetre nem válaszoltam. Felvettem egy farmer rövid gatyát, melléje pedig egy fehér pólót, majd lementem. Előre felkészültem, hogy Lena szülei lefognak támadni, hogy hol voltam, viszont mikor leértem nem láttam senkit. Kis nézelődés után megláttam, hogy Lena kint ül a teraszon. Úgy döntöttem, hogy kimegyek, és kifaggatom. Megcsapott a friss levegő, jól esett. A lány rám nézett felhúzott szemöldökkel.
- Nem adok cigit - szegezte le, majd elfordult és a virágoskertet szemlélte. Úristen, anyám kiskoromban mindig meg volt veszve a virágaival. Mikor ez eszembe jutott eltöltött a düh, nem akartam ott lenni..
- Nem kell adnod, mesélj a tegnap estéről - ültem le melléje, és kihúztam egy szál cigarettát a dobozából. Ő pedig ismét felhúzott szemöldökkel nézett rám - Mivan? Mondtam, hogy nem kell adnod - vigyorogtam önelégülten. Nem válaszolt, meglepett. Nem jött az, hogy "ne cigizz, mert nem szabad". Lehet, hogy Ő felfogja, hogy amúgy 20 éves vagyok, vagy éppen játssza a feldühödött tinit.
- Érdekel a tegnap este? - szólalt meg, amikor a cigim felénél tartottam - Bementem utánad a klubba, a legelsőbe, úgy voltam vele, hogy ha ott nem talállak meg, akkor hazajövök, de ott voltál..sajnos. Tapiztál, megaláztál és neked állt feljebb - mesélte, halál nyugodtan. Nem villant be semmi.
- Nem emlékszem - feleltem.
- Nem? Pedig kényelmesnek tartottad a kocsimat - nyomta el a cigijét, ami már a második szál volt neki. Én pedig ledöbbentem. Lefeküdtem volna vele, vagy mi? Nem értettem.
- Mi dugtunk?
- Jézus, dehogyis. Csak akartál, de hazajöttem.
- Részeg voltam.. - szégyelltem magam kicsit, hisz nem így akartam volna ágyba csalogatni. De túlságosan nem érdekelt a dolog. Jól esett, hogy utánam jött, de maradt volna, ha annyira vigyázni akart volna egy 20 éves fiúra.
- Egyet kérek, amit jól jegyezz meg. Anyuék valószínűleg nem tudnak az esetről, maradjon is így, mert akkor én is megszívom - állt fel, és indult volna be, de a keze után nyúltam. Lemerevedett a lány - Mit akarsz?
- Ma gyere el velem bulizni, és jóvá teszem - kacsintottam rá. Cseppet sem akartam, hogy eljöjjön velem, de valamiért jó ötletnek tartottam. Nem volt arra szükségem, hogy ostobaságot csináljak, nem akartam, hogy egy- egy szemfüles újságíró rajtakapjon.
- Én ma amúgy is megyek, semmi szükségem rád - mosolygott. Mi a fene?
- Hercegnő, gyere le a földre. Elviszel, vagy elmondom anyádéknak, hogy leszartad, hogy mit csinálok, és egy bárban kötöttem ki.
- Te fasz - kezdett el kiabálni - Kinek érzed magad? Mit fenyegetőzöl?! Elmondom neked, hogy azt sem értem, hogy most miért is beszélgetünk.. Nem érdemled meg - csapta be maga mögött a terasz ajtót, és bizonyára felviharzott a szobájába. Szerintem nem fogta fel, hogy én amúgy ki is vagyok, vagy én nem tudom. Adtam neki választási lehetőséget. Nem bírtam volna ki azt a helyet bulizás nélkül. Lehet azért küldtek oda, hogy leszokjak, de leszartam. 20 éves vagyok.
- Martin - hallottam egy női hangot, na már csak ez hiányzott.
- Hmm? - vetettem oda a nőnek, aki mellettem állt. Valami Lisa, asszem. Lena anyja, annyi a lényeg.
- Mikor értetek haza tegnap? - szóval nem tudta, fantasztikus - Lena nem vesztett szem elől?
- Nem tudom pontosan, hogy hánykor. Figyeljen - vettem elő a cuki énemet.. - Lenával elmehetek bulizni este?
- Martin.. - ült le - Nem jó ötlet, tudod, hogy miért küldtek ide.
- De második napja vagyok itt, eleve nem szeretek itt, lehet tudnék barátokat szerezni, meg Lena tudna rám figyelni.
Nem kaptam választ. Lisa az udvart bámulta. Viszonylag nagy udvaruk volt, a közepén egy medencével. Persze, csak felfújható volt. A virágoskerten és egy szerszámosbodén kívül más nem volt az udvaron. Bár, a virágoskert így is elfoglalta a felét.
- Menj, de semmi pia, maximum egy ici-pici - mondta a nő szigorúan. Nem is volt nehéz meggyőzni. Elmosolyodtam és úgy döntöttem, hogy meglátogatom Lenát. Kopogás nélkül mentem be a szobájába, ő pedig melltartóban volt.
- Hülye vagy? - próbálta takargatni magát, én pedig önelégülten mosolyogtam.
- Este megyünk buliba - kacsintottam, Ő pedig tágra nyílt szemekkel nézett - Lebeszéltem anyáddal.
A választ meg sem várva vettem irányba a saját szobámat. Úgy terveztem, hogy fél óra után ott hagyom a csajt, mert nem akartam, hogy azt higgyék, hogy van köztünk valami, vagy akármi. Aztán lesz, ami lesz.
"Mennyire beszédes lettem" - gondoltam magamban. Még a végén jó benyomása lesz rólam a családnak. Bár Elenának biztos nem, élveztem, hogy csőbe húzhattam. Nem volt bűntudatom.
Bár azt nem értettem, hogy miért akartam vele lefeküdni. Nem néz ki rosszul, de idegesítő. Bár, melltartóban túl dögös volt.. Csak úgy elöntötte a pír az arcát, amikor megjelentem. Élveztem a helyzetet.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a rész, de holnap hozom a következőt! :)

1 megjegyzés:

Negyedik rész

Elena szemszöge Ordítani tudtam volna. A félelem, hogy megtudják anyáék, hogy Martin tegnap holt részegen ki tudja, hogy miket csinált egy ...